Nevetés, csend és varázslat: Kamilla Karamella mesél

Vajon mi történik a színfalak mögött, mielőtt a jellegzetes piros nózi a helyére kerül? Hogyan képes egyetlen apró mozdulat teljesen megváltoztatni a valóságot? Elgondolkodtál már azon, hogy mi járhat egy igazi nevettető fejében a fellépés előtti pillanatokban? Kedvenc családi fesztiválotok közeledtével most fellebben a fátyol a titkokról! Kamilla Karamella, azaz Vági Zsuzsa avat be minket legféltettebb kulisszatitkaiba, és meséli el, hogyan születik meg a porond varázsa! 

Amikor magadra öltöd a jelmezt, sminket, és a csendes, decens civil hölgyből Kamilla bohóccá válsz, mi az a legelső, legapróbb fizikai mozdulat vagy belső gondolat, ami azonnal átkapcsolja a fejedben a „bohóc-üzemmódot”? Van valamilyen titkos, színpad mögötti rituáléd?

Kamilla Karamella: Kénytelen vagyok a decens hölgy részéről válaszolni, ugyanis ő az, aki elég sokat ügyeskedik azon, hogy a színpad mögött már Kamilla bohócként legyen jelen. Az úgy kezdődik, hogy az ember reggelente valamelyest fizikailag gyúr arra, hogy egyben érezze a testét, utána némi lazítás, majd a higiéniai teendők után, átgondolja a napját és igyekszik rendbe helyezni a lelkét is. A különféle workshopok, próbák, gyakorlások, ja, és az összegyűjtögetett kulturális élmények, tapasztalatok, szintén a felkészülés fontos részei.

Így jön létre azután, hogy amikor már belebújok a bohóc ruhámba, felteszem azt a kis sminket, végül a bohócorrot, láthatatlanul, de aktivizálódik bennem a bohócrészem, a többi pedig a háttérmunkára koncentrál. A „Hölgy” még egy utolsó ellenőrző, kíváncsi tekintetet vet a tükörbe, de aki onnan visszanéz, az már a Kamilla bohóc.

Váratlan pillanatok és megoldásaik Kamilla Karamella módra

A gyerekek hihetetlenül őszinte és kiszámíthatatlan közönséget jelentenek. Mi volt a legfurcsább, legmeghökkentőbb kérdés vagy megjegyzés, amit egy gyerek közvetlenül az előadás közepén, a színpad széléről bekiabált neked? És hogyan vágtad ki magad belőle?

A legkedvesebb emlékem erről nagyon régi és lehet, hogy már van, aki hallotta is tőlem, de aki még nem, az figyeljen! Teó bohóccal léptünk fel egy vidéki művelődési házban. Az utolsó számban Teó nagy nehezen megtanította Kamillát 3 labdával zsonglőrözni. Kamilla bizony nagyon nehezen tanult, már a két labda is sok volt neki, hol túl magasra, hol túl messzire dobta, leejtette, össze-vissza tekergette a labdákat, küzdött keservesen.

Aznap több előadásunk is volt ugyanott, és így történt, hogy a  második előadáson egyszer csak megszólalt egy édes kis gyerekhang: Kamilla! Hát az előbb már végre megtanultad! Ilyen gyorsan elfelejtetted?

Hogy vágtuk ki magunkat? Sehogy! Potyogtak a könnyeink a nevetéstől. Aztán valahogy eljutottunk a tapsig.

Sokan azt gondolják, hogy a humor csak hangos nevetés lehet, de a bohóclétben óriási szerepe van a csendnek is. Hogyan használod a némaságot vagy a feszült csendet arra, hogy egy fegyelmezetlen, nyüzsgő gyereksereg figyelmét egyetlen másodperc alatt magadra vond?

Amikor elkezdődik egy előadás, akkor a gyerekek többnyire izgatottan várják, hogy mi lesz, mi fog történni? A nyüzsgésük ebből fakad. Így amikor Kamilla kikukucskál a függöny mögül, vagy átrohan a színpadon, a gyerekek már egyből vele vannak, nagyon gyorsan összehangolódnak.

Ha egy előadás közben valamitől elszakadnak egymástól, Kamilla biztosan nagyon kétségbe, mondhatni pánikba esik, és biztos, hogy nincs jó megoldása erre a helyzetre. Szerintem szédült tyúkként topog, vagy járkál fel s alá, alig tud megszólalni, pedig nagyon szeretne, aztán szépen megkéri a gyerekeket, hogy most legyenek szívesek őrá figyelni, mert valami pótolhatatlanul fontosat akar nekik mondani. És vár. És figyel. Aztán megnyugszik. És mire belefoghatna: „Na most meg elfelejtettem! Súgjatok már, hogy hol is tartottam?” És akkor jól megkiabáltatja a közönséget, hogy ismét együtt legyenek.

Milyen lenne az ideális világ Kamilla Karamella szerint?

Képzeld el, hogy Kamilla bohóc kap egy varázspálcát, amivel úgy változtathatná meg a felnőttek világát, hogy a mindennapok sokkal játékosabbak legyenek. Mi lenne az a szabály, amit bevezetnél a felnőtteknek?

Jó nehéz kérdés! Hogyan varázsoljak olyan szeretetet, olyan biztonságérzetet, és olyan nyitottságot az emberek közé, hogy a velük született játékos kedvüket megőrizzék felnőtt korukra is? Szabály? Technika?

Talán miközben mennek a munkahelyükre, a napokat egy kis fogócskával vagy bújócskával kéne kezdeniük! És lehet, hogy az utcákon itt-ott tükröket kéne elhelyezni, és abba pofákat kéne vágnia annak, aki elhalad előttük. Kezdetnek…

Biztosan számtalan helyen léptél már fel a világban. De ha teljesen szabadon választhatnál egy extrém, abszurd helyszínt – például a világűrt, egy mélytengeri tengeralattjárót vagy egy lakatlan szigetet –, hova vinnéd el legszívesebben a Karamella Cirkuszvilágot, és kik lennének ott a nézők?

Komolyan el kell gondolkodnom ezen a kérdésen! Az már sokszor eszembe jutott, hogy ha mondjuk éppen akkora telt ház lenne a Müpában a Fesztiválzenekar koncertjén, amin természetesen akkor éppen Fischer Iván vezényelne, hogy Kamilla nem találna máshol helyet, és véletlenül elkeveredne egy véletlenül üresen maradt zenekari székre a színpadon, ráadásul esetleg éppen annyira nagyon éhes lenne, hogy óvatosan ott enné meg a délutáni parízeres zsömléje maradékát, hát abban azért lenne izgalom.

De attól tartok ezt tiszteletlenségnek vennék, és én semmiképpen nem szeretnék tiszteletlen lenni, szóval ezt fájó szívvel elvetettem. Abszurd helyszín? Ahol azért örülnének neki. A Gyerek Sziget?

Ha a mai, digitális kütyükön nevelkedett gyerekeknek kellene megtanítanod egyetlen olyan klasszikus, régi vágású, offline ügyességi trükköt, ami garantáltan jobban leköti őket, mint a telefon képernyője, mi lenne az a mutatvány?

Az egyik, ami jól szokott működni, egy igazi Világszám. Ugyanis, ha a mutatóujjad végére helyezel egy piros bohóc orrot, akkor azt 3 számolásra, 3 mozdulattal teljesen el tudod tüntetni. Igen. Láthatatlanul eltűnik az ujjad végéről! Sok Anyuka és Apuka a tanúm, hogy az ő gyereke ezt már meg tudja csinálni. De sajnos utána ismét van esély rá, hogy a telefonképernyőn matat azzal a varázsujjal…

Miről szól a cikk?

• Kamilla Karamella bohóc kulisszák mögötti titkai és a reggeli testi, lelki felkészülés folyamata.
• Egy emlékezetes, vicces történet arról, amikor a gyerekek szembesítették a bohócot a korábbi előadáson tanultakkal.
• A csend és a figyelemfelkeltés varázslatos eszközei a színpadon.
• Játékos ötletek a felnőttek mindennapjainak vidámabbá tételére.
• Egy különleges, telefonképernyőt legyőző offline bűvészmutatvány leírása.