“Holnap is jöttök?” – Zenei varázslattal és átváltozással készül a Lóca együttes

Hogyan változik át egy csendes, bensőséges hangulatú, hagyományőrző gyermekelőadás igazi, dögös, ugrálós popkoncertté? Milyen titkos eszközök lapulnak a próbateremben a madársíptól a konyhai edényekig? A Generali Gyerek Sziget nagyszínpadára érkező Lóca együttes tagjai, Fekete Inci, Almási Krisztián, Székely Zoltán, valamint állandó vendégmuzsikusként Tekse Balázs, beavatnak minket a kulisszatitkokba. Mesélnek a kistelepülések rejtett kincseiről, és azt is elárulják, miként képes a zene gyógyító varázslatként megnyitni a legzárkózottabb gyermekszíveket is. Készen álltok a nagy nyári átváltozásra?

Így kel életre a kalendárium ritmusa és a népi hagyomány világa

Amikor 2010-ben Kecskeméten megálmodtátok a zenekart, mi volt az a legelső, szikraszerű élmény vagy hiányérzet a gyermekzenei palettán, ami életre hívta a formációt?

KRISZ: Inci akkor már évek óta tartott zenés gyermekfoglalkozásokat, és az volt az álma, hogy legyen körülötte egy állandó tagsággal rendelkező zenekar, akikre számíthat, építhet, akik lelkesen készülnek, próbálnak, koncerteznek, akik bevonhatók a műsorba. Ekkor valósult meg mindez és elkezdődött a történetünk. Inci már kész ötletekkel, dalokkal, mesékkel, játékokkal érkezett az első próbákra is, és hamar elkezdődött a közös ötletelés. A megalakulás évében, 2010 őszén már havi rendszerességgel koncerteztünk, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk mind a szervezőktől, mind a közönségtől.

INCI: Színes palettát képzeltem el: sokféle témát érintő, tartalmas, igényesen vicces előadások összeállítása volt a cél.

Idén már 16 éve működtök. Mennyire aktív az együttes, és mi mindent kínáltok a közönségnek?

INCI: Főállásban foglalkozunk a zenekarral. Egész évben úton vagyunk, országszerte mindenfelé felbukkanunk, sőt határon túli meghívásaink is vannak. Közel 30 különböző műsort kínálunk, melyből könnyen kiválaszthatják a rendezvény arculatának legmegfelelőbbet az óvodák, iskolák, művelődési házak és fesztiválok egyaránt. Vannak jeles napokhoz, ünnepekhez kötődő előadásaink, zenés meséink. Repertoárunk egyik különleges darabja a német nyelvű gyermekműsor, mely nagy népszerűségnek örvend a nemzetiségi intézmények körében.

Az évkörhöz és a jeles napokhoz kapcsolódó tematikátok nagyon tudatos építkezésre vall. Hogyan lehet a mai, digitális világban felnövő generációnak úgy átadni a népi hagyományokat és a kalendárium ritmusát, hogy az ne távoli történelemnek, hanem menő, mindennapi élménynek hasson?

KRISZ: Inci közvetlen és könnyed műsorvezetési stílusának köszönhetően a régmúlt és a mai kor határai észrevétlenül összemosódnak. Fellépéseink nem ismeretterjesztő előadás jellegűek, mi inkább az adott jeles nap hangulatát próbáljuk felidézni, és ehhez gyakran hívjuk segítségül az intelligens humort is. Azt tapasztaljuk, hogy a koncertjeink nagyon lekötik a gyerekeket, és az önfeledt szórakozás mellett megtörténik az ismeretátadás is.

INCI: Szerencsére az általunk bemutatott hagyományok és szokások még mindig jelen vannak a gyerekek életében. Gondoljunk a tökfaragásra, a Márton legendára, a húsvéti locsolkodásra vagy a májusfa állításra. Az óvodákban nagy hangsúlyt fektetnek a jeles napokra, ünnepekre, így van mire építenünk. Műsorainkban sok a dramatikus elem, ami segíti az átélést és a megértést.

Zenei kísérletezés Lóca együttes módra a madársíptól a konyhai eszközökig

Inci a hegedű mellett számtalan izgalmas népi és modern hangszert, például dorombot, mandolint és melodikát is megszólaltat. Mennyire kísérleteztek tudatosan a hangszereléssel, amikor egy új műsor alapjait rakjátok le a próbateremben?

KRISZ: Nemcsak hangszerekkel, hanem hangkeltő eszközökkel, tárgyakkal is kísérletezünk. A paletta nagyon széles, a madársíptól a zománcozott fazékon át, a kalimbáig terjed. A fellépéseinknek a dalok mellett szerves részét képezik a hangulatfestő jelenetek is. Megszólalnak az erdő lakói, elered az eső és lecsap a vihar, vagy épp történik egy varázslat.

Gyermekkoromban nagyon szerettem a hangjátékokat a rádióban, ahol csak az emberi beszédre és a különböző zajokra lehetett támaszkodni és ezek alapján kellett elképzelni mindent: a szereplőket és a környezetet is. Nagyon tudatosan terelem az együttesünket ebbe az irányba, és szerencsére nagyon vevő rá mindenki.

ZOLI: A kísérletezésre mindenki nyitott, ez jól látszik, hallatszik a lemezeinken is. Általában azért van egy előzetes elképzelés az alapötlet vagy a közös próbák alapján, hogy egy új dal hogyan szólaljon meg, de ez a felvételek elkészültéig sokat változik. Az is előfordul, hogy az előadások tapasztalata alapján utólag igazítunk egy-egy dal hangszerelésén, mert azt látjuk, hogy valami jobban működik egy olyan módon, amire korábban nem gondoltunk. Szerencsére valóban élő zene, amit csinálunk.

INCI: Hálás vagyok, hogy ilyen kreatív zenésztársaim vannak! Azt szoktam mondani, csodásan körbetáncolják az alapötleteimet a hangszereikkel. Nagy elismerés számomra, hogy Gryllus Vilmos is járt már a koncertünkön és ő is kiemelte például Zoli színes furulyajátékát. Örülök, hogy Müller Péter Sziámi is szívesen hallgatja gyermekverseinek feldolgozását a mi előadásunkban. Sebő Ferencnek is hálával tartozunk, hogy engedélyt adott egyik dalának átdolgozásához.

Rejtett kincsek nyomában a Lóca együttes

A TájoLóca minisorozatotok fantasztikus kezdeményezés, amely az általatok meglátogatott települések rejtett kincseit mutatja be. Melyik volt az a legmeghökkentőbb vagy legmeghatóbb helyi nevezetesség, amire bukkantatok, és aminek a története titeket is teljesen elvarázsolt?

ZOLI: Valóban sok helyen találunk rejtett kincseket, és amikor sikerül úgy alakítani a napirendünket, akkor zenekarilag, vagy később családilag, külön kirándulás keretén belül is ellátogatunk azokra a különleges helyekre, amelyekről a TájoLóca epizódok felvételekor tudomást szerzünk.

INCI: Elvarázsolt minket a Herencsény mellett található Haraszti pusztai templom, ahol szenzációs volt az akusztika. Épp Márton napi műsorunkkal turnéztunk és Krisztián rögtönzött egy Szent Mártonról szóló prédikációt bent az épületben. Annyira hiteles volt, visszhangzott a mező, hogy nem lepődtünk volna meg, ha az emberek feljönnek a faluból a hangra.

A bujáki Glatz Oszkár állandó kiállításról is van egy különleges élményünk. Glatz Oszkár bujáki emberekről készített festményeit pár éve fotókon „rekonstruálták” a helyiek. Előfordult, hogy a festményen szereplők leszármazottai öltötték fel ugyanazt a ruhát, ami elődjeiken szerepelt és ugyanott készítették el a fotót, ahol anno megfestette felmenőiket a művész. Ez engem nagyon meghatott.

A Nemtiben található Morgó-gödör is kedvenc helyünk, a magyar Grand Canyon. Nem gondoltuk, hogy rövid séta után egy ilyen misztikus geológiai látványosság tárul elénk ennek a kis falunak a szélén.

KRISZ: Kiemelném még a Szajolban található „mozimúzeumot”! Az öreg mozigép és mozitörténeti fotóanyag nagyon érdekes. Szeretek megpihenni két koncert között a Nyírjesi-tavaknál, nagyon szép rendezett környezete van, béke és nyugalom.

Krisztián a dobok mellett a vokálért is felel, Balázs pedig állandó vendégként dúsítja a gitárszólamokat. Mennyire igényel patikamérlegen kiszámolt figyelmet az, hogy a folkos alapok és a popzenei lüktetés ne kioltsák, hanem felerősítsék egymást a színpadon? Balázsnak van népzenei kötődése? Ha nincs, akkor mit kell másként csinálni, mint egy pop-rock együttesben?

KRISZ: A koncertprogramban egyaránt játszunk népdal feldolgozásokat és saját, szerzői dalokat is. Úgy gondolom, hogy a két világ remekül megfér egymás mellett. Ezt egyrészt az segíti, hogy az általunk játszott népdalokat nemcsak elénekeljük-elmuzsikáljuk, hanem mindig átdolgozzuk. Zenei betéteket, közjátékokat írunk, játszunk a ritmussal és megszerkesztjük, újragondoljuk az adott dalt. Ez a forma már sokkal közelebb áll a gyerekekhez és az általuk ismert zenéhez. Másrészt pedig a saját dalaink is népdal jellegűek, így a hangszerelése a teljes koncertműsornak végig egységes.

BALÁZS: A zene számomra műfajoktól független kifejezési forma. Bár a Lóca előtti években más műfajokban tevékenykedtem, de iskolai tanulmányaimból sok szép népzenei emlékem van, melyek a közös munka kapcsán visszaköszöntek. A műfaji kalandozásokra mindig kihívásként tekintettem. Ebből kifolyólag is örülök, hogy részese lehetek a kreatív folyamatoknak.

Milyen különleges, azonnali visszajelzéseket kaptok a gyerekektől, amelyekből ti magatok is inspirációt merítetek a folytatáshoz?

INCI: Nagyon felemelő, amikor megölelnek minket koncert után, pacsit adnak, megdicsérnek és azt kérdezik: „Holnap is jöttök?”. Fantasztikus érzés látni kis rajongóink első hangszeres fellépését, tudva, hogy a mi hatásunkra kezdtek zenét tanulni! Kaptunk olyan videót is, ahol a komplett első lemezünket elzenéli egy kisgyermek, de még a koncerteken elhangzó összekötő szövegeket is pontosan idézi a számok között.

A gyermekközönség köztudottan a legőszintébb kritikus. Volt már olyan eset, hogy egy koncerten a gyerekek reakciói teljesen átírták a forgatókönyvet, és abból született a legviccesebb, legemlékezetesebb színpadi pillanat?

INCI: A gyerekek annyira vevők a közös játékra, a vicceinkre, hogy többnyire csak apróbb változtatások fordulnak elő attól függően, hogy milyen a helyszín, mekkora a közönség létszáma. Általában néhány szám után érzem, mire van szükség, és maximum a dalok sorrendjén változtatok.

ZOLI: Egy kistelepülésen hátrányos helyzetű gyermekeknek játszottunk, és egy betegséghullám miatt csak öt gyermek volt az óvodában. Sajnos egyértelműen látszott, hogy az egyik kisfiút nem csak verbálisan fegyelmezik, és szemmel láthatóan minden felnőttől tartott. Nagyon beszédes volt, ahogyan a koncert elején bejött, és leülvén nemcsak a karjait, de a lábait is keresztbe fonta, mintegy elzárkózva minden együttműködéstől. A létszám és a sajátos helyzet alapján az első perctől kezdve látszott, hogy rendhagyó módon kell közelítenünk az előadáshoz. Nagyjából egy húsz perc múltán, minden gyermek, köztük az elején nagyon távolságtartó fiú is már önfeledten mosolygott és Incivel együtt táncolt.

Az az 50 perc egy olyan katartikus volt, aminél jobb kritikát nemigen kaphattunk volna! Egy új világot építettünk ott a gyerekekkel, és ezt nagyon felemelő volt átélni.

Hatalmas zenei metamorfózis a nagyszínpadon

A 2026-os fesztiválra egy elképesztően izgalmas, rendhagyó koncepcióval készültök, ahol a folkos hangzás apránként popkoncertté alakul, az akusztikus hangszerek pedig elektromosra váltanak. Hogyan jött a koncepció ötlete, és mi a legfőbb célotok ezzel a látványos és zenei metamorfózissal?

KRISZ: A műsor alapötlete a 15. születésnapunk alkalmából született, nagyjából másfél évvel ezelőtt. Ezek a különleges ünnepi koncertek nagyon jól sikerültek, így amikor kinyílt a zenekar előtt egy újabb ajtó, úgy döntöttünk, megtartjuk a koncepciót, és a jövőben is színpadra állítjuk ezt a produkciót. A műsor tartalmát idén alaposan átszabtuk, bekerültek új dalok és új attrakciók. Az a célunk, hogy a gyerekek még több hangszerrel és különleges hangzással ismerkedjenek meg a koncertünk során, és mindez egy izgalmakkal, átalakulásokkal és meghökkentő jelenetekkel tarkított előadás keretében történjen meg.

A cajon helyét átveszi a monumentális dobfelszerelés, a gitárok beizzanak, és a színpadi attrakciók is fokozzák a hangulatot. Mennyire kell nektek is másfajta energiákat mozgósítani a színpadon, amikor a bensőségesebb, akusztikus hangulatból átléptek a dögös, igazi rock-pop sztár üzemmódba?

KRISZ: Tulajdonképpen a koncert során mindenki visszatér az eredeti hangszeréhez. Az együttesben ugyanis többen is rockzenészként indultunk fiatalabb korunkban, és játszottunk is együtt különböző formációkban, meglehetősen eklektikus zenei stílusokban. Ennek köszönhetően a lehető legtermészetesebb módon cserélünk hangszert, és ugyanolyan felszabadultan zenélünk, mint az akusztikus felállásban. Mindennek nagy előnye, hogy a műsor minden részében magunkat adjuk, nem kell szerepet játszanunk.

BALÁZS: Krisztiánnal a 2000-es évek elején találkoztunk, pár zenei kooperációt követően még egy közös, feldolgozásokat előadó zenekarunk is volt. Így számomra a mostani Lóca dalok átdolgozása ezeket az eseményeket is felidézi.

Mik a terveitek a közeljövőben?

INCI: Épp egy új mini albumon dolgozunk, amelyen 5 dal kap majd helyet, melyek mindegyike állatokról szól. Nagyon izgalmas műhelymunka zajlik, épp a számok véglegesítésén dolgozunk. Terveink szerint még a nyáron rögzítjük őket és ősszel szeretnénk is megjelentetni a lemezt online és CD formátumban is. Annyit elárulhatok, hogy habár a ránk jellemző Lócás hangzás és dinamika marad, mégis zenekarunk új arcát ismerheti majd meg a közönség.

Mi lenne az az üzenet vagy élmény, amit mindenképpen szeretnétek a Generali Gyerek Szigetre készülőknek szívébe vésni?

INCI: Minden mindig változik és épp ezért minden lehetséges, amit csak szeretnénk. Egy már biztos: Itt csak jókedv terem! Ezt garantáljuk!