Kerekítő: szemtől szembe, szívből szívbe kapcsolódás a legkisebbekkel

Vajon létezik olyan varázslat, ami a rohanó hétköznapokon egyetlen pillanat alatt képes levenni a fáradt szülők válláról a stresszt, miközben a legkisebbek arcára is hatalmas mosolyt csal? Hogyan válhat egy évszázados népi mondóka a modern gyermeknevelés legértékesebb kulcsává? J. Kovács Judit drámapedagógussal, a Kerekítő megálmodójával beszélgettünk a generációkat összekötő hidakról, a bábok csodájáról, és arról a szeretetteljes kuckóról, amely a Generali Gyerek Sziget nyüzsgő forgatagában várja a családokat.

Az ölbeli játékok és a Kerekítő egyszerű nagyszerűsége

A Kerekítő programokban a népi gyökerek és az ölbeli játékok játsszák a főszerepet. Ha Kerekítő manó egy szép napon időutazásra indulna a múltba, melyik történelmi korszakban érezné leginkább otthon magát a legkisebbek nagy örömére?

J. Kovács Judit: Kerekítő manó nem egyetlen korszakba utazna vissza, hanem azokba az évszázadokba, amikor a népi mondókák még nem könyvek és foglalkozások segítségével öröklődtek tovább, hanem a generációk együttélésének és az erős közösségi létnek köszönhetően. A nagyszülők, szülők ösztönösen adták tovább ezeket a játékokat, és közben nem is gondolták, hogy milyen értékes tudást őriznek.

Kerekítő manó minden olyan korszakban otthon érezné magát, ahol egy felnőtt lehajol egy kisgyermekhez, ölbe veszi, és játszani kezd vele. Szerencsére ez a világ ma sem tűnt el, csak néha emlékeztetni kell magunkat rá. Kerekítő manó egy híd: összeköti a mai gyerekeket a nagyszüleik világával is, miközben a szüleikkel is épül a kapcsolódás, bizalom.

Személy szerint számodra mi volt a legmeglepőbb vagy legmókásabb történelmi felfedezés a régi mondókák kutatása közben, ami teljesen megváltoztatta a mai gyereknevelésről alkotott képedet?

Egy „csip-csip csóka” vagy egy „gyí paci paripa” ma is ugyanúgy mosolyt csal a babák arcára, mint száz vagy kétszáz évvel ezelőtt, azt üzenik neki: „szeretve vagy, jó együtt lenni”.

Nagymamáink sok mindent tudtak anélkül, hogy szakkifejezéseket használtak volna rá. Ma sokat beszélünk kötődésről, érzelmi biztonságról, fejlesztésről. Aztán az ember elővesz egy régi mondókagyűjteményt, és rájön, hogy ezeknek az alapjai már régen ott voltak az ölbeli játékokban.

A gyermek ölbe vétele, a szemkontaktus, az érintés, az ismétlődés, a zenei anyanyelv mind ott vannak ezekben a játékokban. Nem fejlesztési céllal születtek, mégis fejlesztenek. Nem terápiának szánták őket, mégis gyógyító erejűek lehetnek egy nehéz napon, de a mindennapok harmóniáját is segítik.  Vagy megadhatjuk szülőként általuk azt, amit kicsiként nem biztos, hogy megkaptunk, és ez megadja a szülői kompetencia érzését is.

Számomra ez volt a legnagyobb felismerés, hogy a legértékesebb dolgok gyakran a legegyszerűbbek. Ezért lett módszertanunk egyik alapelve is az, hogy „egyszerűen nagyszerűt”.

A legapróbb pillanatok ereje

A zenei nevelés és a drámapedagógia világa tele van varázslattal. Milyen titkos, játékos trükköt alkalmazol akkor, amikor egy foglalkozáson a babák helyett inkább a fáradt szülők arcára szeretnél azonnal mosolyt csalni?

Nincs titkos trükkünk. Arra törekszünk, hogy néhány percre levehessük a szülők válláról azt a bizonyos láthatatlan hátizsákot, és hogy megszülethessenek a mondókázó mindennapok.

Azt próbáljuk meg elérni, hogy a szülő néhány percre ne azon gondolkodjon, mi vár rá otthon, mennyit aludt éjszaka, vagy mi maradt el a teendőlistájáról, hanem egyszerűen csak jelen legyen a gyermekével együtt.

Amikor felcsendül egy jól ismert játék, gyakran látjuk, hogy először a szülő arca derül fel, és csak utána a gyermeké. A közös nevetésnek ősidők óta kitaposott útvonala a mondókázás. A Kerekítő foglalkozásokon gyakran a felnőttekben is felébred a játékos gyermeki énjük, és szerintem ez legalább olyan fontos, mint maga a mondókázás.

Sokszor a szülők nem is tanulni szeretnének, nem újabb mondókákra vágynak. Csak mosolyogni akarják látni a gyermeküket. Ezért a trükk egyszerű: sok közismert mondóka, szeretetteli, oldott, elfogadó közösségben.

A Janikovszky Éva-díj hatalmas elismerés, amely a gyermeki látásmódot ünnepli. Ha a híres írónő ma ellátogatna egy vidám Kerekítő mondókázóra, szerinted melyik mozdulat vagy dal ihletné meg őt a leginkább egy újabb mókás történet megírására?

Azt hiszem, Janikovszky Éva a legapróbb pillanatokat venné észre elsőként. Talán azt a kisgyermeket, aki még nem érti a szavakat, hogy mit mond Kerekítő manó a bábos percekben, mégis tágra nyílt, kíváncsi szemekkel tapad rá. Vagy azt az apukát, aki a kezdetben félrehúzódva csekkolgatja a mobilját, ha figyeli is a párja és gyermeke közös játékát, vagy ott ül velük, de komoly arccal, majd húsz perc múlva már teljes beleéléssel lovagoltatja a gyermekét.

A Kerekítő foglalkozásokon naponta születnek olyan jelenetek, amelyek egyszerre meghatóak és mulatságosak. Az írónő biztosan észrevenné ezeket a finom emberi rezdüléseket. Talán éppen azt írná meg, hogyan lesz egy felnőttből újra játékos gyerek néhány perc alatt.

A könyveid lapjain megelevenedő Kacska macska és Kerekítő manó barátsága legendás. Előfordult már a munkád során, hogy egy valódi, hús-vér kisgyerek inspirálta a két bábfigura valamelyik egészen elképesztő, csintalan kalandját?

A saját és  három gyermekem gyerekkorát is beleszőttem a történetekbe. A Kerekítő manó és a hullócsillagok című mesekönyvben például több olyan jelenet van, amely valós családi élményekből nőtt ki. Hullócsillag-lesések a kertben, elveszettnek hitt játékok keresése, állatmentések vagy éppen a bújócskázás izgalma. Sok család ráismer a saját életére bennük.

A macska érdi nagymamám cirmos cicájából való, akinek allergiás voltam a szőrére, ezért sose szerettem a macskákat. Gondoltam, felnőttként megszelídítem ezt az érzést azzal, hogy közel hívom magamhoz, megbarátkozom vele. Mert hiszem, hogy a lelki folyamataink sokszor erősen hatnak a testi állapotunkra is.

Gyakran hallani, hogy a ritmus és a közös éneklés varázslatos módon fejleszti a kicsik beszédkészségét és érzelmi biztonságát. Tapasztaltál már olyat a hosszú pályafutásod során, hogy egy addig szótlan, visszahúzódó kisgyerek éppen a Kerekítő manóval való találkozás után nyílt meg teljesen a külvilág felé?

Természetesen, de nem egyik pillanatról a másikra történik a változás, hanem sok apró lépésben. Először csak figyelnek. Aztán mosolyognak. Később már nyújtják a kezüket egy ismert játékra, végül be is kapcsolódnak. Érdekes, hogy legtöbbször a színes labdás ejtőernyős résznél szokott megtörni a jég.

A korai gyermekkorban a biztonság az alapja mindennek. Ha egy gyermek biztonságban érzi magát, akkor nyitni kezd a világ felé. Kerekítő manó sokszor ebben segít, mert kiszámítható, ismerős figura. A gyerekek várják, keresik és örülnek neki. De valójában nem a manó a főszereplő, hanem az a szeretetteljes kapcsolat, ami a gyermek és a szülő között létrejön. A mondókák, ölbeli játékok, a bábos percek csak segítik ezt a kapcsolódást, lélekkapaszkodók.

A Kerekítővel a világ lelassul egy ölelésben

A Generali Gyerek Sziget nyüzsgő, hatalmas forgatagában a legkisebbek is felfedezik a világot. Hogyan képes a Kerekítő módszer a szabadtéri fesztiválok pezsgő hangulatában is megteremteni azt a bensőséges, biztonságos és varázslatos családi kuckót, amit a szülők otthon megszoktak?

A Kerekítő egyik legnagyobb ereje, hogy nem helyhez kötött. Hiszen a lényeg mindig ugyanaz marad: a gyermek ott ül anya vagy apa ölében, hallja a hangját, érzi az érintését és a figyelmét.

Így néhány percre létrejöhet egy kis sziget a legnagyobb nyüzsgés közepén is. Akár egy művelődési házban, akár egy fesztivál pázsitján ülünk, ugyanaz történik: egy szülő ölbe veszi a gyermekét, szemébe néz, rámosolyog, együtt mondókázik vele, összenevetnek. Ekkor a külvilág egy kicsit háttérbe húzódik. A legkisebbek számára ilyenkor nem a tömeg a fontos, hanem az a két kar, amely körülöleli őket.

A digitális világban a szülők olykor nehezen találják meg az utat a képernyőmentes, tiszta játékhoz. Mit tanácsolsz azoknak az édesanyáknak és édesapáknak, akik a nyüzsgő hétköznapokon is szeretnék otthonra becsempészni azt a felhőtlen, kerek és harmonikus világot, amit a Generali Gyerek Sziget pázsitján veletek együtt átélnek?

Adjunk időt a közös játéknak , ne teljen el nap nélküle! Tudom, hogy  ez ma a legnehezebb, mert a sok lehetőség és társadalmi, vagy épp belső túlzott elvárások miatt, mindenki időszűkébe került. Mégis azt javaslom a szülőknek, hogy elevenítsék fel az ölbeli játékokat! Ehhez segítség lehet, hogy az összes könyvünk hanganyaga fent van a Youtube-on és zenei megosztó oldalakon.

Hároméves korig a nagyival való videóhíváson kívül nulla legyen a képernyőidő, mert a gyermeki idegrendszer rendkívül érzékeny. De hogy olyannal zárjam, ami egy könnyebb elhatározás kérdése: már a baba pár hetes korától megtanulhatják a Kerekítő sorozat népi mondókáihoz társított ősi, több ezer éves indiai babamasszázs fogásokat is. Mert a mondókázás és a szeretetteljes érintés ugyanannak a történetnek két fejezete. Mindkettő arról szól, hogy szemtől szembe, szívből szívbe kapcsolódjunk egymáshoz.

Miről szól a cikk?

• Az interjú bemutatja, hogyan képes a Kerekítő program a népi mondókák és ölbeli játékok segítségével erősíteni a szülő és a gyermek közötti korai kötődést, valamint az érzelmi biztonságot.
• J. Kovács Judit rávilágít arra, hogy a régi játékok ösztönös bölcsessége ma is hatékonyan támogatja a kicsik fejlődését anélkül, hogy mesterséges fejlesztési célokat kényszerítene a mindennapokba.
• A szakértő gyakorlati tanácsokat ad a képernyőmentes neveléshez, és elárulja, miként varázsolható megnyugtató, családi kuckó a nyüzsgő Generali Gyerek Sziget forgatagában is.