„Ilyenkor a nem barát is barát lesz” – A zene erejével épít közösséget a Superar gyermekkórus

Hogyan válhat az éneklés a legfontosabb eszközzé egy gyermek kezében a boldogabb jövő felé? Mitől ragyog fel egy arc a színpadon, és miért fontos, hogy a zene mindenkié legyen? A Superar gyermekkórus szakmai vezetőjével, Bándi Gergellyel és Hanza Rolanda ének-zene tanár, karnaggyal beszélgettünk a zene láthatatlan buborékairól és a Hajógyári-szigetre érkező varázslatról. 

Honnan indult a Superar története, és mi volt az a legelső szikra vagy felismerés, ami életre hívta ezt a nemzetközi mozgalmat?

Bándi Gergely: A Superar 2008-ban indult Ausztriában a Bécsi Fiúkórus, a Wiener Konzerthaus, és a Caritas összefogásával. A kiválogatott énekesekből álló Bécsi Fiúkórus adta meg azt az első ihletet, hogy a közös éneklés élménye, megerősítő és fejlesztő hatása ne csak a kiváltságosoké legyen. A programnak azóta sok támogatója lett, Ausztria mellett 6 európai országban is elindult. Aztán a kórus mellett pedig hangszeres programok is indultak, tehát egy nagy nemzetközi fejlődésen ment keresztül az egész. De a küldetés minden országban és szervezetnél ugyanaz: zenével tenni egy egyenlőbb társadalomért.

Mikor és hogyan gyökeresedett meg a program Magyarországon? Mi volt a legnagyobb kihívás az induláskor, és miben más a hazai közeg, mint a nemzetközi? 

Gergely: 2019-ben jött létre a Superar Magyarország alapítvány. Az indulás a Sziget azóta is tartó támogatásának és bizalmának köszönhető. Így tudtuk 2 iskolában 60 gyerekkel elkezdeni a közös munkát. Azóta már több, mint 430 gyerek van a programjainkban, tehát a legnagyobb kihívások talán inkább a gyors növekedéssel jöttek.

Minden országban kicsit mások a superaros gyerekek. Van, ahol sok menekült és bevándorló jár a Superarhoz, de például Romániában az egészen kicsi zsákfalvakba is eljut a program. Magyarországon nagyon sokszínű gyerekcsapattal dolgozunk, ami nagyon izgalmassá és változatossá is teszi a közös munkát. Ez persze van, hogy kihívások elé is állítja a tanárokat, de így folyamatos fejlődésre is sarkall minket.

Nemzetközi küldetés és hazai gyökerek a Superar mögött

Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalni, mi a Superar legfőbb célja a gyerekek fejlődését illetően, mi lenne az? 

Gergely: Hogy a gyerekek a zene eszközén keresztül bátrabb, kreatívabb, magabiztosabb felnőttek legyenek. Fejlődjenek az élet más területein is hasznos készségeik, és megtapasztalják, hogy a kitartó munkának eredménye van. És hogy egy támogató közösség tagjai legyenek.

Kik alkotják a Superar szakmai motorját? Mesélnétek egy kicsit a tanárok, mentorok és zenészek hátteréről, akik nap mint nap foglalkoznak a gyerekekkel? 

Hanza Rolanda: Szinte minden zenetanárunk rendelkezik másod-, akár harmadállással is. Én  Superar tanár vagyok Magyarországon és Szlovákiában, emellett pedagógus támogató mentor és coachként dolgozom Komáromban az Innovatív Oktatásért Intézetben, valamint magán énekórákat tartok és felnőtt kórust vezetek. Ezek együtt erősítik egymást. Az egyéb tevékenységek segítik, hogy  jobb pedagógussá válunk.

Gergely: Ahogy Rolanda mondja, a tanáraink a Superar mellett sokszor tanítanak máshol is, illetve többen is zenélnek és aktív művészek. De van közöttük zeneterapeuta, pszichodráma csoportvezető, hangszeres művész – tehát nagyon színes a csapat. Ezért nem csak a gyerekek látnak maguk előtt jó példákat, de mi, tanárok is rengeteget tudunk egymástól tanulni és inspirálódni.

Jelenleg hány helyszínen és körülbelül hány gyermekkel foglalkoztok az országban? Mennyire szoros az együttműködés a helyi iskolákkal és a családokkal? 

Gergely: Magyarországon most több mint 430 gyerek vesz részt a Superar programjaiban, 8 különböző partnerintéményben, amik tanodák vagy iskolák, Budapesten és Debrecenben. A partneriskolákkal rendkívül szoros az együttműködés, hiszen csak akkor lesz valódi hatása a programnak, ha az ott dolgozó tanárok is nyitottak és támogatóak erre.

A családokkal is törekszünk a szorosabb kapcsolatra. Ez még folyamatos fejlődést igényel és kicsit helyszínfüggő is, de érezzük ennek is a szükségét, és látjuk, hogy mennyire fontos, hogy a gyerekek minden oldalról megerősítő élményekkel és pedagógiával találkozzanak.

Láthatatlan hidak: így kapcsol össze a Superar gyermekkórus

Hogyan lehet a zenét olyan univerzális nyelvként használni, amely képes lebontani azokat a falakat is, amiket a hétköznapi szavak olykor képtelenek áttörni?

Rolanda: A zenét szerintem sokszor csak érezni kell. A sokrétű zenei repertoárunk lehetőséget biztosít az érzelmek megélésére. Megtörtént, hogy egy kis énekes jelezte, nem tudja mi történik vele ebben a dalban, de mindig elszorul a torka és nem tudja énekelni. A dal a fény és a szeretet szétáradásáról szólt, zeneileg fantasztikus akkord vonulattal kísérve.

A beszédhangunk is közvetít érzelmet, ezt azonban sokszor tudatosság nélkül használjuk. Amikor azonban együtt énekelünk, akkor kapcsolódunk egy közösséghez, és együtt teremtjük meg az atmoszférát. A gyerekek is akaratlanul bevonódnak a dalok hangulatába. Sőt, a karnagyok hatására ők hozzák létre az érzelmi töltetet. És ahogy énekelnek, ki is adják magukból az érzéseiket, így hatványozódik az a sok-sok  jó, öröm és boldogság.

Ilyenkor a nem barát is barát lesz. Ezt sokszor tapasztalom az énekórákon. És ezért nem mindegy, hogy mit éneklünk.

Miként változik meg egy gyermek testtartása és kisugárzása abban a pillanatban, amikor ráébred arra, hogy a saját hangja egy hatalmas, közös kórus elválaszthatatlan és fontos részévé válik?

Rolanda: Ilyenkor felszabadulnak. Beleolvadnak a hangzásba.Együtt lélegzünk. Sugárzik az arcuk. Kitaláltunk egy mozdulatokkal egybekötött buzdító dallamos mondókát is, ami segít átszellemülni, hogy megszülessen a nagy harmónia.

Íme, így szól: Kihúzom a hátam, egyenes a vállam, kinyitom a számat, figyelek-figyelek, mindent beleadok, mindent megpróbálok, jó leszek!

Milyen láthatatlan szálak fűzik össze a gyerekeket a próbák során, és hogyan válik a zenei fegyelem, valamint a közös figyelem valódi, megtartó szabadsággá a színpadon?

Rolanda: A kóruspróbák céljai közé soroljuk az egység megteremtését és a teljes figyelem fenntartását. Az órákon együtt nevetünk, ötletelünk, felrázzuk egymást, ha elfáradtunk, ha épp közösen pihenünk, vagy akár szomorkodunk. Mindig megbeszéljük, hogy a szebb hangzás érdekében mi sikerült jól, mit tudnánk javítani és mit ne csináljunk.

Ez a hozzáállás természetessé vált az idők során, így várjuk a közösen eltöltött időt, mert tudjuk, hogy jó dolog vár ránk. Ez érződik is a színpadon.

Éreztetek-e már olyat egy-egy fellépés alkalmával, hogy a zene ereje nemcsak a gyerekeket, hanem a nézőtéren ülő felnőttek szorongásait is képes volt egy csapásra feloldani?

Rolanda: Legtöbbször ezt érezzük, mert a boldogság ragályos!

Mi, Superar tanárok kollégaként is egy nagyon elfogadó és támogató közösséget alkotunk. Erősítjük és a legjobbat hozzuk ki egymásból. A diákok is érzékelik ezt, és szívesen kapcsolódnak ehhez a flowhoz, majd persze a közönség is. A koncertjeinken igyekszünk is őket bevonni egy-egy produkcióba. Ilyenkor mindenki boldog!

Játék és flow-élmény már a próbákon is

Hogyan tudjátok megőrizni a mókát és a játékosságot a komoly szakmai munka során úgy, hogy a gyerekek ne feladatként, hanem felszabadító kalandként éljék meg az éneklést?

Rolanda: Játékkal és játékossággal. Ami annyit jelent, hogy tudatosan saját személyiségünkre és a csoport igényeire szabva zenei játékokat találunk ki, vagy épp egy közösségépítő játékot öltöztetünk zenei köntösbe.

Gyakran a diákok is hoznak ötletet. A tanórába pedig szervesen beépítjük a diákok ötleteit. Például az általuk kitalált dallammal énekelünk be. Akár karnagyként is kipróbálhatják magukat, vagy játékmesterként. A dalok megtanulását pedig közösen kreált koreográfiával tesszük élvezetessé.

Létezik-e olyan különleges pillanat vagy tekintet egy koncert közben, amelyből rögtön tudjátok, hogy abban a percben valami örökre megváltozott egy kisgyermek lelkében?

Rolanda: Amikor valamit nagyon szépen sikerül elénekelni, úgy, hogy megáll az idő és még a légy zümmögését is lehet hallani.  Vagy amikor megszületik az a láthatatlan buborék amiben a gyerekekkel együtt lélegeznek a jelenlévő zenészek, vendégművészek. Amikor a Sziget nagyszínpadán tízezrek tapsolnak és énekelnek velük. Amikor a Budapest Parkban kedvenc sztárjaikkal álltak egy színpadon. Amikor a zenészek alázattal lehajolnak a gyerekekhez, és felveszik a ritmusukat, amikor kísérik őket. Amikor a Magyar Zene Házában Falusi Mariann, Gyémánt Bálint, Szent Efrém Férfikar és még számos művész közreműködése után elmondják a gyerekek, hogy életük legszebb napja volt, és azt kérdezik, mikor léphetnek fel velük újra.

Miben tér el a Superar megközelítése a hagyományos zeneiskolai vagy énekkari oktatástól? Miért fontos, hogy a program ingyenes és mindenki számára nyitott legyen? 

Rolanda: A Superar a gyermek fejlődését és a benne rejlő potenciál, tehetség kibontakoztatását teszi tevékenysége középpontjába. Szociális, vallási, nemzetiségi hovatartozására való tekintet nélkül adunk lehetőséget a Superar órán és kóruspróbán való részvételre.

A diákok számára teljesen ingyenes programot kínálunk. Fontos számunkra, hogy tanulási, fejlődési lehetőséget adjunk azoknak a diákoknak is, akik családi körülményeik miatt nem tudnak zeneiskolába járni. És lehetőséget biztosítunk egészen különleges koncerthelyszíneken való részvételre is.

A közös zenélés önbizalom és barátságokat épít

Miként hat a Superar módszertan a gyerekek hétköznapi önbizalmára, és láttok-e összefüggést a közös éneklés, és a baráti kapcsolatok minősége között?

Rolanda: Programunkra sajátos nevelési igényű diákok is járnak. A nagy mozgásigényű gyermeket jobban elfogadják osztálytársai, amikor kiderült,  a csapat legjobb dobosa, és páratlan zenei memóriája is van. A visszahúzódó kisdiák is bekapcsolódik  a közös szereplésbe, holott egyedül nem merne színpadra állni. A koncert után pedig boldogan meséli az élményeit.

A gyerekek baráti kapcsolatai megerősödnek, elfogadóbbak lesznek egymással, mert együtt éltek meg egy koncertet, vagy közösen küzdöttek meg egy igényes darab megtanulásával.

Hogyan választjátok ki azokat a dalokat, amelyek egyszerre képesek megszólítani a különböző hátterű fiatalokat, és milyen szempontok alapján építitek fel a közös zenei hidakat?

Rolanda: Nagy hangsúlyt fektetünk a dalod kiválasztására. A Superar nemzetközi szinten minden évben meghatározza, milyen témájú dalokkal foglalkozzunk. Például 2022-23-ban a “Peace – Béke”, 2023-24-ben az “Átkelés Európán”, 2024-25-ben a “Halld meg a hangunkat”, 2025-26-ban az “Énekeld meg a jövőt”, most pedig 2026-27-ben az Egység a sokféleségben a központi témánk.

Ügyelünk rá, hogy pozitív üzenetű dalokat, szövegeket énekeljünk, amivel egy szebb jövő lehetőségét vetítjünk a diákok elé. A darabok gyakran idegen nyelvűek: a spanyol, svéd, afrikai, maui, jeddis énekek megtanulása is összekovácsol minket, hiszen ilyenkor közösen küzdünk meg a szöveggel. Ilyenkor a kínai, vietnami, arab, cigány, ukrán, magyar anyanyelvű diákok teljesen egyenrangúak. Természetesen nem maradnak el a magyar nyelvű dalok sem, melyek választékos nyelvezete növeli a szókincset.

Mi a legváratlanabb vagy legviccesebb visszajelzés, amit valaha egy gyerektől kaptatok a próbák után, ami még benneteket is meglepett, vagy megmosolyogtatott?

Rolanda: Merek hibázni, és ezt vállalom a gyerekek előtt is. Nagyon kedves, amikor már ők hívják fel a figyemet, hogy hol rontottam el. Az is vicces, ahogy utánoznak minket. Egyik szünetben kérte az egyik diák, mutassam meg neki, hogyan zárom le a darabokat, mert nagyon tetszik neki, és szeretné megtanulni a mozdulatot. Vicces volt látni, ő hogyan olvassa le a mozdulataimat.

Ez érvényes a helyes szokások bevezetésére is. Mindig az elvárt viselkedést dicsérjük, így van, aki már a mondatkezdésnél tudja, mi lesz a vége, és már veszi is fel a helyes énekesi testtartást.

Mi a tapasztalatotok, hogyan kíséri végig a gyermekkort a Superar-élmény? Van-e olyan sikertörténetetek, ahol egy egykori növendék életpályáját alapjaiban változtatta meg a nálatok töltött idő?

Rolanda: A nemzetközi csapatban történt, hogy a Szigeten megélt tapasztalatok, és az ismert zenészekkel való közös koncertek motiváltak egy diákot arra, hogy konzervatóriumba jelentkezzen dobot tanulni. Idén felvételt nyert anélkül, hogy zeneiskolába járt volna! Csupán a Superar órákon vett részt.

A Superar kórusból kinőtt diákok pedig nemrég megalapították első zenekarukat, a “Névtelen Ritmust”. Jelenleg Beton.Hofival dolgoznak első saját számukon!

Mit mondanátok azoknak a szülőknek, akik még bizonytalanok abban, hogy a zene valóban képes-e formálni egy gyermek személyiségét és jövőképét?

Rolanda: Jöjjenek el egy koncertre és nézzék meg a gyermekek arcát. Árad belőlük az életöröm.

Mire számíthatunk tőletek a Generali Gyerek Sziget színpadán? Milyen energiákat hoztok magatokkal idén a Hajógyári-szigetre, és mit üzennétek azoknak, akik készülnek az idei Generali Gyerek Szigetre?

Rolanda: Képzeld el, hogy egy különleges utazásra indulunk a zene szárnyain! Mesés történetünkben egy kis csapat útra kel, hogy felfedezze a világ dallamait: Afrika lüktető ritmusait és Svédország tiszta, csengő énekeit.

A történetet a Superar gyermekkórus kelti életre, énekkel, játékkal és varázslattal. A ritmuskánonok pedig körülölelnek majd minket zenével. És a legjobb, a közönség is a részese lesz az egésznek. Együtt tapsolunk, ritmizálunk, sőt néha éneklünk is. Gyertek el, és legyetek részesei ennek a közös, mesebeli zenei kalandnak!

Miről szól a cikk?

• A Superar küldetése: Hogyan válik a zene eszközzé egy egyenlőbb társadalomért és a gyermeki önbizalom növeléséért.
• Hazai jelenlét: Részletek a Superar gyermekkórus 2019-es magyarországi indulásáról és a jelenleg több mint 430 gyermeket mozgósító programjáról.
• Pedagógiai módszertan: Miért fontos az ingyenesség és a művészeti fegyelem a gyermekek fejlődésében.
• Közösségi élmény: Hogyan épít láthatatlan hidakat a közös éneklés a különböző hátterű fiatalok között.
• Fellépések: Beszámoló a korábbi sikeres koncertekről és a Generali Gyerek Sziget színpadára várható interaktív előadásról.