„Színész vagyok, aki szeret énekelni” – Halász Judittal beszélgettünk

Halász Judit mesélt nekünk karrierje kezdetéről, a gyerekekkel való különleges kapcsolatáról, és elárulta azt is, milyen kihívásokkal találkozott, amikor először lépett gyerekek elé a színpadon.

Gyerek Sziget: Miként kezdődött a zenei karriered, mi motivált abban, hogy a gyerekekkel foglalkozz a zenei karriereden belül?

Halász Judit: Nem is tudom, hogy kezdődött, és motivált-e engem bármi a gyerekek felé. Először is színész vagyok, a Vígszínház tagja, most már ötvenvalahány éve, és én csak énekelek. Színész vagyok, aki szeret énekelni.

Az első lemezemmel – ami a “Kép a tükörben” című volt, amit nem is gyerekeknek szántunk -, valahogy úgy eltaláltuk a gyerekek ízlését és kívánságát, hogy a legtöbben nekik vásárolták, és a gyerekek megtanulták róla azokat a dalokat, a Csiribirit, a Bóbitát és a Micimackót, amik nekik a legjobban tetszettek.

A második lemeznél már azt gondoltuk, hogy ha csinálhatunk még egy lemezt, akkor azt a gyerekeknek fogjuk csinálni. Főleg azért, mert azt gondoltam, ez a világ és kor nem a költészet kora. Nagyon keveset foglalkozunk és nagyon kevesen ismerik jól a magyar költészetet, ami pedig a magyar irodalom legszebb ága.

Gondoltam, nem ártana, ha legalább a neveket megismernék a gyerekek ezeken a dalokon keresztül. Aztán, ha felnőnek és találkoznak egy olyan névvel, hogy Nemes Nagy Ágnes vagy Weöres Sándor, vagy akár Petőfi Sándor, akkor eszünkbe jusson, hogy hű, ezt én már láttam, hallottam valahol, sőt, tudok is egy-egy verset dal formájában. Azt gondoltam, hogy a magyar irodalmat, költészetet segítem azzal, ha a gyerekek ezekből a versekből néhányat megtanulnak, legalább ének formájában.

Gyerek Sziget: Amikor már tudatosan a gyerekek irányába fordultál, akkor milyen kihívásokkal és örömökkel járt ez a feladat? És hogyan fogadták utána így a közönségben az első kifejezetten gyerekeknek készült dalokat?

Halász Judit: Eleinte nem járt, mert nem találkoztam gyerekekkel. Csak tudtam, hogy vásárolják a lemezeket, arról kaptam kimutatást, hogy hány lemez kelt el. És a fiam akkor  volt kétéves, amikor ez az első lemez született.

Hároméves korában már óvodába járt, és az óvodában hallottam a gyerekeket ezt-azt énekelni. Akkor gondoltam, hogy ezt folytatni kell, ez nekem hallatlan öröm volt. De akkor még nem találkoztam koncert keretében gyerekekkel, csak azokkal, akikkel véletlenül összeakadtam az oviban, az utcán, vagy a játszótéren. Sőt, az első koncert ötlete sem tőlem jött, hanem megkeresett egy zenekar, hogy ők most vizsgáztak az ORI-nál (Országos Rendezői Iroda – a szerk.), tudják az összes dalomat, és szívesen kísérnének engem bárhol. Én meg mondtam, hogy persze, majd, mert akkor éppen nagyon sok dolgom volt a Vígszínházban,  forgattam is két filmet azon a nyáron, és gondoltam, hogy most nem fogok arra ráérni, hogy felkészüljek egy nem ismert műfajra és belevágjak a koncertezésbe. De aztán annyiszor jöttek be a színházba ezek a zenészek, hogy egyszer csak már nem volt mese, mert leszerződtek egy művelődési házzal egy napon két előadásra.

Nagyon szokatlan volt, egész más közönséggel találkoztam, mint a színházban. Akkor már  ment a Mirmur sorozat a televízióban, és a gyerekek valószínűleg hallottak, ismertek engem a mesékből. Az első koncerten én csak azt hallottam, hogy zaj van a nézőtéren, és kezdtem kétségbe esni. Kértem, hogy legalább minimális világosság legyen a nézőtéren, és észrevettem, hogy a gyerekek nem zajonganak, hanem énekelnek. Azt éneklik, amit én. Nagyon elcsodálkoztam.

Gyerek Sziget: Fantasztikus érzés lehetett. Egyfelől hatalmas élmény, másfelől pedig hatalmas felelősség is, nem?

Halász Judit: Fantasztikus volt. Azt is láttam, ahogy viselkednek. Ha pedig a felnőttek kicsit odafigyelnek a gyerekekre, abból rengeteget tanulhatnak saját magukról is. Az életről, a világról mindent meg lehet tanulni tőlük. Mert a gyerekek úgy viselkednek, amilyennek látják a világot.

Így esett, hogy lassan letettem a kottát meg a szöveget a kezemből, elraktam a mikrofonállványt, kezembe vettem a mikrofont és elkezdtem közvetlenül a gyerekekkel kapcsolatba lépni. Eleinte még mondtam egy-egy rövid mesét vagy verset is, olyat, amiben megszólítottam a gyerekeket. Néhány gyerek felállt és oda akart jönni hozzám, mert úgy érezték, nekik szólok. Ha az óvónénik nem ültették volna le őket, akkor tele lett volna a színpad gyerekkel!

Megtanultam, hogy amikor egy gyerek zajt csinál, valójában énekel. Az elején nem tudtam, hogyan kell a gyerekeket énekelni tanítani vagy csendben tartani, de idővel ezt is elsajátítottam. Azt is megtanultam, hogyan lépjek kapcsolatba velük előadás után, amikor autogramot kérnek, vagy amikor egy-egy gyerek, akinek nincs kinek elmondani a gondjait, megvár, hogy elmesélje nekem. Valószínűleg tudták, hogy nem fogom megoldani a problémáikat, de jól esett nekik, hogy elmondhatják valakinek, akiben bíznak. Ez szinte minden előadás után megtörtént akkoriban.

És igen, nagy felelősség is, mert a gyerekeket nem szabad becsapni! És ezért volt az, hogy idén karácsonykor kétségbeestem, mert berekedtem, és berekedni soha nem szoktam. Soha nem mondtam le előadást. Most először kellett pont két karácsonyi koncertet lemondanom a Vígszínházban, amit aztán pótoltam januárban, de ez rettenetesen nehéz volt. Úgy éreztem, hogy megcsaltam, becsaptam a gyerekeket ezzel, hogy ők készülnek megnézni a Halász Juditot, és mégsem vagyok ott.

De nemcsak ezzel nem szeretem becsapni a gyerekeket. Hanem azokkal a dalokkal és versekkel sem, amiket nekik keresek és választok. Ezeket nem nevezném gyerekverseknek, mert ez az elnevezés egy meghatározott korosztály érdeklődését, érzelmeit akarja kiegészíteni. A jó vers szól a gyerekhez meg a felnőtthöz is.

Nagyon sok olyan vers van, amit az ember másképp olvas el gyerekként és felnőttként, de mind a két korban hat rá. Mert mást jelentenek bizonyos dolgok egy tapasztaltabb felnőtt számára, mint egy tapasztalatlan gyerek számára, de a gyereknek is mond bizonyos dolgokat, amit már ő megtapasztalt és érez. Ezért igyekeztem olyan verseket találni, amit a gyerek is megérez, de a versnek a főbb mondatait vagy gondolatait már csak mint felnőtt érti meg.

Gyerek Sziget:  Az irodalmi indíttatású dalok mellett vannak olyanok, amik kifejezetten neked, Halász Juditnak íródtak?

Halász Judit: Persze! Például amiket a Bródy János írt, akinek akkor még egy szem gyereke se volt, de nagyon eltalálta a gyerekek ízlését.

Gyerek Sziget: Az alkotói folyamat hogyan zajlik? Ha adott egy vers vagy szöveg, abból milyen úton lesz dal?

Halász Judit:  Minden alkalommal másképp. A kezdet kezdetén kellettek társak, akik segítettek. Úgy indult ez az egész, hogy elénekeltem a Csiribirit a rádióban. Az egyik zenei rendezőnek, szerkesztőnek, Czigány Györgynek nagyon tetszett a dal, ezért sokat játszották a rádióban.

Aztán jött a televízióban a Négy évszak című műsor, amihez felkérték a Bródyt, hogy készítsen a télhez egy dalt, írjon a Micimackóról egy dalt, amit majd a Halász Jutka elénekel.

A Tolcsvay-trió kísérte ezt a felvételt,  és akkor azt mondta Tolcsvay Laci, hogy miért nem csinálunk egy lemezt? Én, lemezt? Az én generációm ilyen téren nem volt kezdeményező, mi megvártuk, amíg minket felkérnek. De Laci erősködött, így Bródyval elmentünk a Magyar Hanglemezgyártó Vállalathoz, ahol Bors Jenő igazgató majdnem leesett a székről, mikor meghallotta, miért vagyunk ott.

Végül beleegyezett és megcsináltuk a Kép a tükörben című lemezt, ami nagyon rövid időn belül aranylemez lett.  Ez akkor százezer példányt jelentett, és olyan gyorsan eladták, hogy bár azt mondták, elégedjek meg egy lemezzel, eltátották a szájukat és azt mondták, hogy akkor legyen második lemez is. Ez volt az Amikor én még kislány voltam című lemez, ami már tényleg a gyerekeknek szólt.

Az első lemez szerkesztése Bródy érdeme volt, de Tolcsvai Laci, Móricz Misi és Szörényi Szabolcs is sokat segítettek. A második lemez után a zenekar bejött a színházba, ahol épp a Mirandolinát játszottam, hogy rávegyenek a koncertezésre, és bár először halogattam, végül muszáj volt elkezdeni próbálni az első koncertünkre. Idővel megtanultam, hogyan kell a dalokat szerkeszteni és kiválasztani. Az Illés zenekar zenészeinek segítsége nélkül – akikből később Fonográf lett – nem ment volna. Évekbe telt, mire magam is el tudtam egy lemezt készíteni, de jobban szerettem, amikor a zenészek is részt vettek benne.

Gyerek Sziget: Gondolom, az is hatott a folyamatokra, hogy egyre többen ismerték a zenei munkásságodat is.

Halász Judit:  Egy idő után már sok költőtől kaptam könyvet, akik szívesen vették volna, ha lemezre éneklem a verseiket.  Egyszer kaptam egy felvidéki költőtől egy zseniális könyvet, nagyszerű verseket írt, a szavaknak nagyszerű ritmust adott. Odaadtam a zenekarból két srácnak, hogy válasszanak belőle. Mindkettő választott három-három verset, és remek dalokat komponáltak belőle.

De volt olyan is, hogy vidéken, két koncert között volt annyi időm, hogy elolvassak egy helyi kiadványt, ami az ottani költők a verseiből állt, abban is találtam két-három szellemes verset. Az egyik, aki máig az én kedvenc költőm ebben a műfajban, a miskolci Fecske Csaba. Nagyjából olyan idős, mint én, és csodálatos gyerekeknek szóló verseket és történeteket ír.

Amikor már több lemezt is csináltam, nagyon jó volt, hogy összeismerkedhettem olyan költőkkel, akik szívesen írtak a lemezem tematikájához illeszkedő verseket is.

Gyerek Sziget: Amikor egy koncerten ott állsz a színpadon, a gyerekek pedig lent a nézőtéren, akkor mi az, ami a legnagyobb örömet nyújtja? Fel tudsz idézni néhány különlegesen emlékezetes pillanatot?

Halász Judit: Olyan érdekességek történnek a nézőtéren, hogy néha az ezerszer és ezerszer elénekelt dal szövegét is elfelejtem. Úgy reagálnak, és nem is csak a gyerekek, de a felnőttek és a gyerekek együtt, hogy hirtelen elfelejtem, hol is tartottam a dalban éppen, mert lefoglal, ami a nézőtéren történik.

Leginkább beszélgetni szeretek. Szeretem, ha nekem válaszolnak, ha kérdezem őket, és énekelnek is velem együtt. Azt nagyon szeretem, ha valami olyasmit kérdeznek tőlem, vagy úgy szólnak hozzá a koncerteseményéhez, hogy beleillik a témába és tudok válaszolni.

Gyerek Sziget: A mai gyerekek beleszülettek a digitalizációba. Észreveszel ebből a szempontból bármi hatást, ami az irodalom iránti, a zenei fogékonyságuk, vagy ízlésükön jön ki? Változott ez az idők során?

Halász Judit: Nem veszem észre, de ez azért is lehet, mert nekem az a célom, hogy hassak a gyerekekre. És ha ezt észrevenném, az azt jelentené, hogy nem tudok rájuk hatni.

Amiben más a működés, abban én döntöttem. Jó ideig a koncertjeimen vegyes korosztályú gyerekek vettek részt. Amikor meghívtak egy iskolába, gyakran a szomszéd óvodát és a felső tagozatosokat is elhívták az eseményre. És azt a csodát nem tudtam kitalálni, hogyan beszéljek és énekeljek egyszerre egy 14 évesnek és egy 4 évesnek. Idővel kértem a meghívóktól, hogy ne ültessék össze a ki-óvodásokat a nagyobb gyerekekkel.  Mert ugyanazt a szöveget és dalt el lehet mondani mindkét korosztálynak sikerrel, de egész más előadással! Ez előadói technika kérdése, és szerencsére a szülők is megértik, hiszen ők is másképp beszélnek a különböző korú gyerekeikkel,  ők is másképp fogalmazzák meg ugyanazt az üzenetet. Másképp is kell megfogalmazni.

A koncertjeim annyiban változtak még, hogy most a gyerekek a szüleikkel együtt jöhetnek. Egy idő után elkezdtem átalakítani az előadások szerkezetét, hogy a felnőttek is élvezhessék.. Azok a felnőttek, akik egykor gyerekként jártak a koncertjeimre és most a saját gyerekeiket hoznák el. Nem szerettem volna kizárni a szülőket, sőt, azt akartam, hogy együtt jönnének el a gyerekeikkel. Gyakran együtt is énekelnek, de olyan is van, hogy a gyerekek jobban ismerik az egyik dalt, míg az anyukák a másikat. Az apukák is nagyon helyesek és aktívak! És azt is észrevettem, hogy a gyerekek másképp viselkednek, ha a szüleikkel vannak, mint amikor csak gyerekekből áll a közönség, amiben esetleg sok gyerek ugyanabból a közösségből érkezett.

Gyerek Sziget: Izgulsz még koncertek előtt?

Halász Judit: Van, amikor izgulok, igen. Ami a legérdekesebb, hogy hiába a második otthonom immár ötven éve a Vígszínház, az ottani adventi koncerteken izgulok a legjobban.

Hogy miért, azt nem tudom. Talán azért, mert ezekre a koncertre bárki odakeveredhet. Míg ha elmegyek Vas vagy Békés megyébe, ott oda csak a helyiekből jön el az, akit ez érdekel. De Budapesten bárki odakeveredhet, olyan is, akit ismerek és olyan is, akit személyesen nem ismerek. Jönnek is! Ausztráliából, Kanadából, vagy sok más európai országból. Határon túli magyarok is gyakran. Így az egy félelmetesebb hely.

Gyerek Sziget: Az anyaság és a nagymamaság hogyan hatott a zenei művészetedre?

Halász Judit: Az anyaság önmagában sehogy se. Mindig szerettem mesélni és énekelni, így a fiamnak is, amikor csak tudtam, amikor csak megengedte vagy szerette volna. De a nagymamaság nagyon érdekesen hatott rám! Akkoriban váltottam a családi koncertekre.

Úgy gondoltam, hogy azokat az eseményeket, amik velem történtek, meg kell osztanom. Először is nagymama lettem, és rettenetesen örültem, amikor megszületett az első unokám. Persze a másik kettőnek is örültem, de az első unokám, az, hogy nagymamává váltam, fantasztikus élmény volt. Ennek hatására készítettük el a Hívd a nagymamát lemezt.

Amikor a második unokám megszületett, újabb lemezt készítettünk, mert bár rettenetesen igyekeztünk a két gyerekkel egyformán éreztetni, hogy mindkettőjüket egyformán szeretjük, de a kicsit sokszor kellett kézbefogni, etetni, pelenkázni… Ettől pedig a nagyobbik gyerek úgy érezte, hogy kimarad valamiből. Így született a Szeresd a testvéred lemez.

Aztán egyszer egy apuka odajött hozzám és azt mondta, hogy már mindenről énekeltem, de az apukákról még egyszer sem. És tényleg, az anyukák minden lemezen legalább egy dalban szerepeltek. Úgyhogy megszületett az Apa, figyelj rám lemez, hogy ne legyenek szomorúak az apukák, amiért róluk nem szólt dal. Szóval mindig igyekeztem belevonni a dalaimba a saját életem aktuális eseményeit. Ezekből születtek, ezek inspirálták az utolsó lemezeimet.

Gyerek Sziget: Említetted, mennyire fontos számodra, hogy a magyar  irodalmat és költészetet megismertesd és megszerettesd a gyerekekkel. Vannak olyan témák és értékek, amik kiemelten fontosak számodra ezekben a választásokban?

Halász Judit: Eddig nem gondoltam rá, de van néhány dal, amit nagyon szeretek. Bródy János írt egy dalt, a vers Babits egyik színdarabjából származik, ahol a király mondja: „Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.” Ez a vers a toleranciáról szól, és nagyon fontos üzenetet hordoz. De mondhatnám a Mindannyian mások vagyunk című dalt is.

Egy másik fontos téma számomra, hogy a dalok arról is szóljanak, hogy nem a vallás, nyelv vagy bőrszín alapján kell megítélnünk másokat, hanem az emberi mivoltuk szerint. Előbb meg kell ismernünk valakit, hogy ítéletet hozhassunk róla. Az emberséget kell keresnünk a másikban, és csak azután véleményezhetünk bárkit is. Ez a gondolat jelenik meg a „Mindannyian mások vagyunk” című dalban is.

A dalaimban nagyon fontos a szeretet. Szerintem fontos, hogy a felnőttek megtanítsák az újonnan született gyerekeknek, mi az a szeretet. Hiszen mind úgy születtünk, hogy beszélni se tudunk, és a felnőttek dolga, hogy megtanítsák nekünk, mi az emberség és a szeretet. Ezért is jó, hogy a felnőttek együtt jönnek a gyerekeikkel a koncertjeimre. Így együtt éneklünk és együtt éljük át a dalok üzenetét.

Gyerek Sziget: Szerinted mit jelent az, hogy örök gyerek? Magadat annak tartod?

Halász Judit: Van egy nagyon szép gondolat, amit Heltai Jenő írt. Az egyik lemezünk alcíme is ez volt: „Akit az Istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek.”

Ez azt jelenti, hogy jó, ha az ember megőrzi a kíváncsiságát és a késztetést, hogy mindennel meg akarjon ismerkedni. A világ és az élet is csodálatos, és ahhoz, hogy ezt felismerjük, mindent, de legalábbis minél több dolgot meg kell ismernünk. Ahhoz nagyon nagy a világ, hogy az ember távolról lásson egy képet, és közben valami apróság alapján hozzon ítéletet róla. Mert „Mindannyian mások vagyunk.”

A gyerekkorban az a szép, hogy a gyerek még semmit nem tud, még ártatlan.  És ártatlanul ismerkedik a világgal, és azt az ártatlanságot, az olyan szép, ha valaki megőrzi. A gyerek nem ítélkezik előre, mert még semmit sem ismer. Csak akkor tanulja meg az ítélkezést, ha erre tanítják, hogy ezt el kell ítélni.

Gyerek Sziget: Lennél most is szívesen gyerek?

Halász Judit:  Mindig szívesen lennék gyerek, persze! Meg fiatal is mindig szívesen lennék. Pedig szerencsém volt, olyan családom volt, akiknél én voltam az első gyerek az egész családban.

Apámék négyen voltak testvérek, anyámék hárman és aztán én születtem elsőként gyereknek a családba. Nagyon szeretett engem a család, szeretetben tudtam felnőni, megnőni, bármire hajlandók voltak a kérésemre, bármit megcsináltak. Eltelt három év, mire a következő gyerek megszületett.

Gyerek Sziget: Gyerekként volt kedvenc dalod? Milyen fontos pillanatokra emlékszel még a gyerekkorodból, amik a zenével kapcsolatosak?

Halász Judit: Az anyukám nagyon szépen énekelt, reggeltől estig énekelt valamit, nagyon sok dalt tanultam tőle. Kicsi koromban, hatévesen kezdtem színházba járni, amikor megnyílt az Úttörő Színház és az Ifjúsági Színház, ahová bérletet vettünk az iskolában. Akkor kezdtem megismerni azt a világot, amit aztán nagyon megszerettem.

A zenével kapcsolatos emlékeim is inkább a színházhoz kötődnek. Nagyon szerettem például a táncot, a balett szívemnek kedves műfaj volt. Az egyik legszebb élményem az kislányként, amikor egy hosszú betegség után elvittek megnézni A bahcsiszeráji szökőkutat, amit akkor nagyon nagy táncosok táncoltak. Csinády Dóra és Lakatos Gabriella, akik a legnagyobb táncosok voltak akkoriban, de nekem erről még nem volt tudomásom. De az előadás és a történet egészen elvarázsolt.

Ugyanígy volt, amikor színházban láttam különböző előadásokat: nem tudtam, hogy mi az a színész. Csak nagyon tetszett minden történet. És amikor megtudtam, hogy színésznek lenni,az egy foglalkozás, akkor már tudtam, hogy mi leszek én!

Gyerek Sziget: Idén is találkozunk majd veled a Generali Gyerek Szigeten. Miért tartod fontosnak ez ilyen jellegű eseményeket, és mit üzensz azoknak, akik már készülnek a koncertedre?

Halász Judit:  Azt szeretem benne, hogy rengeteg ember, egész családok gyűlnek itt össze, Látom, hogy szívesen jönnek együtt, szívesen énekelnek velem, együtt érezzük jól magunkat, és ez nagyon jólesik. Úgyhogy érezzük magunkat együtt jól ismét idén is – ha már annyi baj éri a világunkat, legyen ez egy jó óra!