Szerdahelyi-Kalmár Zsuzsi és a Babajátszóház

“Igazából az első babajátszó egy nagy takaró volt az én itthoni játékaimmal, amit bepakoltam egy fa alá, és ahogy mozgott az árnyék, úgy húztam mindig arrébb a takarót a babák alatt. Nem volt sátram, nem volt molinóm, semmim nem volt, csak a saját kis eszközeim és önmagam – de annyira jó volt, öröm volt nézni a családokat, ahogy jönnek, és örülnek annak, hogy van itt egy babás szőnyeg, én meg csak játszottam velük. Ez annyira tetszett a szervezőknek, hogy megígérték, hogy a következő évben már lesz egy sátram. Így lett két hatrészes sátor egybenyitva, lettek a Babajátszóhoz mindenféle játékok, szőnyegek, és minden ami csak kellett. Eleinte csak egyedül voltam a Babajátszóban, de imádtam azt az időszakot – nyáron hat hétvégén keresztül a színpaddal szemben babáztam a sátorban. Most már egy óriási komplexum várja a babás családokat a Gyerek Szigeten a kezdeti egy darab takaróhoz képest.”

A Babajátszóházat minden évben fejlesztik, most már van a 0-1 éveseknek is külön sátra, mert ők még a mozgásfejlődésben inkább a kúszás-mászásnál tartanak, és nagyobb nyugalomra van szükségük. Mellette van egy sátor a 1-3 éves korosztálynak, ahol már aktívabban lehet játszani, főzőcskézni, vagy épp a műanyag házikóban szerepjátékot játszani. “Imádják a gyerekek ezt a házikót, egész nap gyakorolják az ablak és az ajtó becsukását, fontos, hogy egész nap csapkodva legyen – nevet Zsuzsa, akit a csapkodás egyáltalán nem zavar, sőt, jól szórakozik rajta. – Van labdatenger is, meg párnákkal teli medence, és nagy autók, nem picik, szándékosan úgy vásároltuk, hogy minél nagyobb legyen, hogy lehessen a szőnyegen tolni és hogy ne tudják lenyelni. Van olyan asztal, amin vonatok száguldoznak, vannak matatófalak… Nem azt mondom, hogy sok apróság, hanem pont, hogy nagy és használható eszközök vannak a gyerekek számára. És egyszerűen teltház van folyamatosan. Tízkor nyitunk és hatig folyamatosan jönnek, sőt, még utána is maradnak a segítőkész gyerekek elpakolni. Be szoktuk őket vonni, ha nagyon nem akarnak elindulni hazafelé, hogy “rendben, ha már így ragaszkodsz hozzá, akkor maradhatsz, ha segítesz.” Mindig van két-három gyerek, aki marad és lelkesen segít.”

Zsuzsi egyik legkedvesebb tapasztalata a Babajátszóházzal kapcsolatban az, hogy már vannak olyanok, akik régen gyerekként jártak a Gyerek Szigetre, most pedig a saját babájukkal keresik őt fel a Babajátszóházban fiatal szülőként, és bemutatják Zsuzsinak a babájukat, mint Gyerek Szigetes unokákat.

“Sok értékes ismerettségem van a Babajátszóházból, van olyan, aki baba nélkül is odajön, mert tudja, hogy én biztos, hogy ott leszek, és egy évben egyszer tudunk találkozni a játszóházban. De már természetesen nem egyedül vagyok, mint az elején, vannak segítőim, általában pedagógusok, de mindenféle szakmából érkeznek, akik szeretnek a gyerekekkel foglalkozni. A munkánk egyáltalán nem csak felügyeletből áll, hogy vigyázzunk a Babajátszóházban a rendre, hanem játszunk a gyerekekkel. Nem vagyunk gyerekmegőrző, nem hagyja ott senki a gyerekét, inkább arra ösztönözzük a szülőket, hogy üljenek ők is le a gyerekekhez, játszanak együtt. Sajnos nagyon sok gyereken látszik, hogy nem igazán szoktak játszani eleget a szüleikkel, itt ezt kicsit be lehet pótolni. A felnőtteknek le lehet ülni a kis asztalokhoz a szőnyegen kívül, és a gyerekek odaviszik a játéktányérjaikat, főznek anyának, apának. Ez az én egyik küldetésem, hogy a közös játékot visszacsempésszük a családok életébe.“

Zsuzsi bölcsis gondozó volt, most óvodában dolgozik, ezért a szakmája miatt is jobban rálát arra, hogyan működnek, hogyan változtak az utóbbi évtizedben a családi dinamikák, köztük a közös játék is. A helyzet nem rózsás, sok családban elmarad a közös játék élménye, sajnos kevés időt tudnak erre szánni a szülők és gyerekek, sok esetben inkább csak rábízzák a tévére vagy YouTube-ra a gyerek szórakoztatását. Nem feltétlenül az a gond ezzel, hogy egy képernyő előtt tölti az időt a gyerek, mert lehet az hasznos elfoglaltság is, hanem az, hogy egyedül teszi, időkorlát nélkül és nincs közös ideje a szülőkkel.

“Nem vagyok oda a tévéért, kiskorban egyáltalán nincs rá szükség, és később is korlátozott mennyiségben, de ha már ezt a megoldást választjuk, akkor legalább együtt nézzük azt a műsort, figyelve az idő mennyiségét, mert közben meg tudjuk beszélni, hogy például mit csinálnak a mesében. Sok gyereknek ez hiányzik, és nem tudják, hogyan játszanak, csak unatkoznak. Pedig egy közös játék, vagy akár közös mesefilmnézés során rengeteget megtudhatsz a gyerekedről, hogy épp milyen gondolatok foglalkoztatják, hogy fél-e valamitől, milyen kérdései vannak. És olyan érdekeseket szoktak mondani, olyan fantasztikusan gondolkodnak a háromévesek például, hogy ráébredhetünk mellettük, hogy milyen egyszerű a világ igazából. Vagy csak azért is megéri velük a közös időt kihasználni, mert a kicsik rendkívül szórakoztatóak, okosak és viccesek. Szerintem fontos lenne minimum napi 30 percet a közös játékra és nem képernyő nézésre szánni, osztatlan figyelemmel lenni a gyerekekkel, hogy tudják, hogy törődünk velük.”

A Babajátszóházban a játék mellett szakmai szemmel is igyekeznek figyelni a gyerekekre, a Gyerek Szigeten jelen vannak fejlesztéssel foglalkozó szakemberek is nem messze a Babajátszótól, külön sátrakban, akikkel beszélhetnek a szülők, tanácsot kérhetnek tőlük, hogy esetleg mi az, amiben lemaradása van a gyereknek, mire kéne jobban odafigyelni, vagy elvinni egy TSMT felmérésre… Zsuzsi azt tapasztalta az évek során, hogy sok babánál látszódik a játszóházban megforduló gyerekek közül, hogy valami probléma van a mozgásával, ilyenkor kedvesen tanácsolni szokták a szülőknek, hogy esetleg érdemes megnézetni a gyermeket szakemberrel.

“Volt olyan, hogy jött az anyuka egy egyéves gyerekkel, aki nem akart megállni a lábán. Átvettem az anyukától, hogy játszom egy kicsit vele, de a csúszdán kiderült számomra, hogy szédül a baba, és valószínűleg azért nem áll, mert egyensúlyproblémája van. Meg is adtam egy fejlesztőház elérhetőségét az anyukának, hogy oda vigye el – rá pár hétre kaptam egy videót, hogy elvitték és a kisfiú már felállt. Igyekszünk támogatni a szülőket ebben, mert van hogy nem tudják merre induljanak. Persze csak finoman szólunk, nem rúgjuk rá a szülőkre az ajtót, és nem mondjuk meg nekik, hogy mostantól mit csináljanak a gyerekükkel, csak javaslatot teszünk, hogy ha gondolják, nézessék meg a gyereket. Rengeteg pozitív történet van már ebből, és a fejlesztőházak is azt jelzik vissza rendszeresen, hogy érkeznek hozzájuk babákkal a szülők. Fontos, hogy nem diagnosztizálunk, csak véleményt mondunk, amin el lehet indulni esetleg, a döntést a szülő hozza meg.”

A Babajátszóház természetesen ingyenesen elérhető a szülők és gyerekek számára, és a sok játék mellett pelenkázó- és etetősátorral is várják a kis vendégeket a Gyerek Szigeten.